Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb hobbiállatként tartott házimacska fél a víztől, és igyekszik elkerülni, hogy bundája nedves legyen. Ezzel szemben számos nagymacska kifejezetten kedveli a fürdést, és ha lehetősége nyílik rá, vígan pancsol.

A kérdést több kutató is vizsgálta. Durva megközelítéssel megállapították, hogy azok a macskafélék, melyek meleg vagy forró vidékeken élnek, azaz a tigrisek, oroszlánok, jaguárok és ocelotok például előszeretettel merülnek alá tavak, kisebb folyók vizében, hiszen ezzel is védekeznek a meleg ellen.

Ezzel szemben egyebek közt a hópárducok, hiúzok és pumák hűvös környezetben élnek, így nem fűződik érdekük ahhoz, hogy vízzel hűtsék le szervezetüket. Egy kutató kimutatta, hogy a macskafélék szőre, ha vizes lesz, átmenetileg nem képes hatékony védőréteget biztosítani a hideg ellen. Így a legtöbb hideg éghajlaton élő macskaféle számára létfontosságú a nedvesség elkerülése.
A házimacskák valószínűleg a fentiek miatt nem kedvelik a vizet, hiszen a mi éghajlatunkon az év nagyobb részében van szükségük bundájuk melegítő funkciójára, mint szervezetük lehűtésére (azaz jellemzőbb a hűvös idő, mint a forróság).

Talán meglepő, de a macskák természetes úszók. Ez azt jelenti, hogy ha egy macska vízbe kerül, ki tud úszni onnan, akkor is, ha korábban még sosem került vízbe. A nevelésnek nagy szerepe van abban, hogy a macska szereti-e a vizet, vagy sem. Azok a macskák, melyeket kiscica-koruk óta fürdettek, mosdattak, előbb-utóbb megszokják a vizet, és akár még élvezik is a pancsolást.